Börzönce szellemi értékei

Első írásos említése 1234-ben Bezenche, 1261-ben Berzencha. További elnevezéseit Zala megye kézikönyvéből ismerhetjük meg. A nevek különböző hangalakúak, de ugyanazt a jelentést tükrözik. Víznévként is többször szerepel ez az elnevezés, melynek jelentése gyors, sebes.
A 20. század hatvanas éveiben földrajzi neveit összegyűjtötték.
Révai nagy lexikonából megtudhatjuk, hogy 1910-ben 310 magyar lakosa volt a településnek. A legközelebbi postahivatal Zalaszentbalázson, távírda pedig Gelsén volt.
Zala megye kézikönyvéből megtudhatjuk, hogy Börzönce lakossága folyamatosan emelkedett, 1900-ban 310, 1935-ben 371-en laktak itt. Ez a könyv angol nyelvű összefoglalót is közöl.
Az Új magyar lexikonból tudjuk, hogy az 1960-as években a település lakosainak száma 290 fő volt, míg 1972-ben 280-an lakták a falut. Vasútállomása Gelsén volt. A 70-es évektől kezdődően lakosságának száma folyamatosan csökkent.
A Magyar nagylexikon szerint 1990-ben már csak 83 lakosa volt a településnek. Lakosainak száma a következő években stagnált, 2001-ben 87 fő volt.
Az említett idegen nyelvű dokumentumon kívül az érdeklődő olvashat Börzönce történetéről angol nyelvű összefoglalót a Zala megye atlaszban is. A településsel kapcsolatban német nyelven is olvashatunk.
Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága honlapján található az alábbi kép börzöncei régészeti leletekről:
 

További érdekességeket tematikus linktárunkban találhat.
 

Bánfy Dezső, a régebbi börzöncei honlap készítése idején polgármester által jegyzett lapról – megőrzés céljából – ide másoltuk a település törénetéről szóló adatokat:

A község Zalaszentbalázstól nyugatra hatalmas erdőségek között fekszik. Egyutcás település, melynek iránya a domborzatot követi. A Kürtösi-patak folyik át a falun, régen Malom-ároknak nevezték az itt működő vízimalom miatt. Határa dombos, agyagos, árkokkal szabdalt. Nehezen megközelíthető volt egészen 1967-ig, amikor megépült Zalaszentbalázstól köves útja, mely a 74-es főközlekedési útvonallal kapcsolja össze. Bucsuta felé csak földút van.
Szép panorámát nyújt a környező festői táj, a nyugodt, békés természeti környezet. Mára nagy a 60 év felettiek aránya, jelenleg nincs regisztrált munkanélküli, dolgozni a közeli falvakba és Nagykanizsára járnak.

Börzönce története

Börzönce földje régóta lakott hely, korai bronzkori leleteket találtak a régészek az úgynevezett Temetej-dűlőben, itt volt ugyanis régen a falu és a temető. Első írásos említése is ősi, 1234-ből való. A különböző hangalakúak, de ugyanazt a jelentést tükrözik: a víznévként is szereplő szláv brz - gyors, sebes szóval függ össze. 1234-ben Bezenche, 1261-ben Berzencha, 1357-ben Berzenche, 1478-ban Bezewcze, 1796-ban Börzöncze, 1892-től Börzönce alakban találjuk. 1261-ben Orosztonyi Lőrincnek volt a birtoka. Tulajdonos volt még a következő időszakban Trötöl Miklós mester (XIV század eleje), Vörös Bánd mester ( 1328 ), Berzenczei Péter és fiai (1357) és más nemeseket. 1454-ben már plébánosát is említik. A dombtetőre épült templom maradványai még ma is megtalálhatók.
A XVI. században kisebb nemesi famíliák éltek a faluban, mint Kaczor, Taródy, Sárkány, Hosszútót és Bagodi családok. Kanizsa közelsége miatt sokat szenvedett a töröktől. Az 1570-es évektől puszta, és a török idő alatt a továbbiakban nem említették. Kanizsa visszavétele után azonban 1690-ben Pető László birtokában lévő Zalaszentbalázshoz tartozó pusztaként írták össze. Területét erdő borította, s csak 1740 körül történt az újbóli betelepítése. Földje ezért részben terméketlen, vízmosásos volt, amelyben csak zab és hajdina termett. Legelőjük is kevés volt.
1700-ban Bessenyey László volt a birtokosa, 1750-ben 14 gazda és 1 özvegy bírta a települést. Urbáriuma soha nem volt. Igen szűk volt a területük, s nehezen tudtak megélni. Az egykori forrás így fogalmaz 1770-ben: 'Tanítójuk nincs, de nem is tudnák eltartani". Fő jövedelemforrásuk a szőlőművelésből származott. A szőlőhegyen 1801-ben már állt a Szent Lőrinc tiszteletére szentelt kápolna. A szántón azonban még 1830-ban is kétnyomásos volt gazdálkodási módja, ősszel búzát és rozsot, tavasszal zabot vetettek.
Kézműves a községben nem volt. S mivel a falu minden oldalról domboktól volt körülvéve, ez okozta, hogy minden víz odafolyt, nincs lefolyása, így területének nagy része műveletlen volt. Szabadmenetelű jobbágyok laktak itt. A szegény lakosság áruit Nagykanizsára hordta a piacra. 1848-ban Zalaszentbalázs filiája volt 1754-ben még említették régi egyházát).

A világtól való elzártság azt is eredményezte, hogy 1870-ben csak 17 fő tudott írni és olvasni, 183 lakos analfabéta volt. Utána az alapműveltségi szint gyorsan emelkedett. Az írni-olvasni tudók száma 1930-ban már 234. 1925-ben volt állami elemi iskolája Börzöncének. Az egy tanerős iskolájában 80-an tanultak 1935-ben. A faluban volt egy kocsma, egy szatócs, egy pintér, egy kovács és egy cipész. A la- kosság száma fokozatosan emelkedett, 1900-ban 310, 1935-ben már 371-en laktak itt.
A településen valamennyi lakos római katolikus magyar volt. A lakosság életmódja a mostoha körülményekhez igazodott. Mindennapi keresetüket részesaratással keresték meg a zalaszentbalázsi, Gelsei vagy hahóti uradalmakban. Az életük szoros kapcsolatban volt az erdővel. Vályúkat, melencéket, teknőket, kanalakat készítettek. Felhasználták az erdei termékeket: gombát, tüskeszedret, földi- epret, málnát, gesztenyét gyűjtöttek. A szénégetés is hozott hasznot hajtott a lakosságnak. A két világháború közötti időszakban a legnagyobb birtokos Pálffy Dénes Gelsei uraság volt, kinek 375 katasztrális hold földje volt itt. .
A II. világháborúban 14 embert veszített a kis falu. A háború után a megyében elsők között alakult meg a földosztó bizottság, mely igen eredményesen dolgozott. 1945 után a község története felemás módon alakult. 1960-ban még 246 lakos élt a faluban. A népesség száma az elmúlt években folyamatosan csökkent. Ennek oka az, hogy a rossz közlekedési viszonyok miatt a nem mezőgazdaságban dolgozók a munkahelyre költöztek. Ezért mára nagy a 60 év felettiek aránya, a jelenlegi népességszám mindössze: 63. Érdekesség az is, hogy jelenleg nincs nyilvántartott munkanélküli a településen.
1948-ban négyosztályos iskola volt a községben. Most az általános iskolások Zalaszentbalázsra járnak, ahol iskolafenntartó társulásban működik az intézmény. Kis könyvtára próbálja kielégíteni a község kulturális igényének egy részét, kultúrotthona is van a kis településnek. A falu közössége római katolikus vallású, hitgyakorlatot heti egy alkalommal az önkormányzat kultúrtermében végzik. Az orvosi ellátást Zalaszentbalázson végzik, heti három alkalommal van rá lehetőség. A településen kéthetente történik rendelés.

A hetvenes évek óta javultak Börzönce életfeltételei, bár a népességcsökkenést ez nem akadályozta meg. Köves útját 1969-ben kapta, 1971-re 1500 m betonjárda épült, a portalanított utak aránya jelenleg 80%. A közutak korszerűsítésére 1999-ben került sor. Ugyancsak modernizálták ez évben a közvilágítást is. Felújították a középületeket. Jelentős önkormányzati hozzájárulással bolthelyiséget hoztak létre. A településen vezetékes ivóvízrendszer van, a telefonrendszerbe is bekapcsolták a községet, növekszik a telefonnal ellátott lakások száma. A közlekedést autóbuszjáratok bonyolítják, 1998-ban újították meg a buszfordulót és váróhelyiséget is létesítettek. Ugyanakkor egyelőre nem megoldott a kommunális szilárd hulladék gyűjtése, új telep szükséges.

Kizárólag mezőgazdasági jellegű település Börzönce. 1945-ben a földosztó bizottságtól 57 gazda kapott birtoklevelet. 1959-től lett termelőszövetkezeti község, 1965-ben a Hunyadi Tsz taglétszáma 62 fő volt, majd 1968-ban egyesült a zalaszentbalázsi Petőfi MGTSZ-szel. A férfiak nagy része Nagykanizsán dolgozott már az 1960-as évektől, főleg az építőiparban. Ipari tevékenység nem jellemző a községre. A település egyetlen turisztikai jelentőségű épülete a hegy tetején álló Szent Lőrinc kápolna, amelyet újjávarázsoltak az utóbbi időben. Tiszta időben innen látni a Badacsonyt is.
 

Irodalmi és történeti források

Szőke, B. M.: Siedlungsreste und Gräber aus dem frühen Mittelalter von Gelsesziget, Börzönce und Hahót-Cseresznyés. in: ~ (hrsg.): Archäologie und Siedlungsgeschichte im Hahóter Becken, Südwest-Ungarn. Von der Völkerwanderungszeit bis zum Mittelalter. Antaeus 23 (Budapest) 1996. 167-181.

Zala megyei Levéltár:

Fondjegyzék: XXIII. főcsoport Tanácsok 731 Börzönce Község Tanácsának iratai 1950 – 1967, 0.77 fm;
ZALA MEGYE HELYTÖRTÉNETI LEXIKONJA 4. doboz 46 old.