A szócikkek felismertetett szövege:
(A csillag után a kiegészítő kötetből származó szöveg következik)
Zalakaros, Karos: város Zala m.-ben, a Zalai-dombság K-i szélén, Nagykanizsától 18 km-re ÉK-re. L: 893 (1910), 1041 (1990), 1345 (2001). Mg. Gyógyfür-dőhely (fedett és szabadtéri medencék, 1999-ben épült fedett élményfürdő; 92 °C-os alkáli-kloridos, hidrogén-karbonátos, jódos, brómos, szulfidionos hévize nőgyógyászati, ízületi és mozgásszervi betegségek kezelésére alkalmas). Késő bronzkori, Árpád-kori település (Homokbánya). Első írásos említései: 1254 (Korus), 1343 (Karos). Ered. a zalai vár tartozéka volt, hospesek, várszolgák és várjobbágyok lakták. ~tól É-ra feküdt a tatárjáráskor elpusztult Karsa falu. A 13. sz. végén a veszprémi egyházé, a 14. sz. első felében a zalai főesperességhez tartozott. 1355-től I. (Nagy) Lajos királyé, aki az óbudai káptalannak adta. A 16. sz.-ban Somogy vm.-i mezőváros, nagyrészt a Török család birtoka volt. 1551-ben a törökök elpusztították, ekkor égett el kiváltságlevele is. Az újratelepült falu a komáromi vár (Kiskomárom) tartozéka lett. A törökök 1573-ban ismét végigdúlták, 1597-ben 108 embert hurcoltak el. Kanizsa (Nagykanizsa) eleste (1600) után folyamatosan érték török támadások. A törökök utánpótlásának megakadályozására 1687-ben a császári seregek felégették. 1690 után kezdődött a térség újjátelepítése. 1696-ban már mezőváros az egerszegi káptalan és a kanizsai jezsuiták birtokában. A 18—19. sz.-ban a kiskomáromi uradalomhoz tartozott. Az I. vh. után fejlett szőlőművelése, gyümölcstermesztése, szarvasmarha- és lótenyésztése volt. Területén 1944-ben termálvizet találtak, amelyet 1962-ben kezdtek hasznosítani. 1997-től város. Irod. Halász I.: Z. (1992).
*Zalakaros: város Zala m.-ben (Ny-Dunántúl régió, Nagykanizsai kistérség). Körjegyzőségi központ. L: 1345 (2001). T: 1717 ha.
A szócikkek a következő lexikonból származnak:
Cím: Magyar nagylexikon
Közreműködő: Élesztős László (1949) (szerk.) ; Barabás Éva (1943) (szerk.) ; Berényi Gábor (1946) (szerk.) ; Bárány Lászlóné (szerk.) ; Adelmann-né Kertész Judit (1945) (közrem.) ; Froemel Károlyné Jáky Éva (1936) (közrem.) ; Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállala
Szerz. közl.: [... Élesztős László főszerk.] ; [szerk. Barabás Éva et al.] ; [bibliogr. Adelmanné Kertész Judit] ; [kész. az Akadémiai Kiadó Magyar Nagylexikon Szerkesztőségében]
Kiadás: Budapest : Akad. K., 1993-
Kötetei: 1. köt., A - Anc
2. köt., And - Bag
3. köt., Bah - Bij
4. köt., Bik - Bz
5. köt., C - Csem
6. köt., Csen - Ec
7. köt., Ed - Fe
8. köt., Ff - Gyep
9. köt., Gyer - Iq
10. köt., Ir - Kip
11. köt., Kir - Lem
12. köt., Len - Mep
13. köt., Mer - Nyk
14. köt., Nyl - Pom
15. köt., Pon - Sek
16. köt., Sel - Szö
17. köt., Szp - Ung
18. köt., Unh - Z
19. köt., Kiegészítő kötet, A - Z
ETO jelzet: 030=945.11
Szakjelzet: 030
Cutter: M 14
ISBN: 963-05-6611-7 [!ISBN 963-05-6615-X]
Nyelv: magyar
Megjegyzés: Az 5. kötettől kiad. a Magyar Nagylexikon Kiadó ; A 6. kötettől főszerk. Berényi Gábor ; A 6. kötettől szakszerk. Bárány Lászlóné et al. ; A 6. kötettől bibliogr. Froemel Károlyné ; Bibliogr. a szócikkek végén
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
(A csillag után a kiegészítő kötetből származó szöveg következik)
Zalakaros, Karos: város Zala m.-ben, a Zalai-dombság K-i szélén, Nagykanizsától 18 km-re ÉK-re. L: 893 (1910), 1041 (1990), 1345 (2001). Mg. Gyógyfür-dőhely (fedett és szabadtéri medencék, 1999-ben épült fedett élményfürdő; 92 °C-os alkáli-kloridos, hidrogén-karbonátos, jódos, brómos, szulfidionos hévize nőgyógyászati, ízületi és mozgásszervi betegségek kezelésére alkalmas). Késő bronzkori, Árpád-kori település (Homokbánya). Első írásos említései: 1254 (Korus), 1343 (Karos). Ered. a zalai vár tartozéka volt, hospesek, várszolgák és várjobbágyok lakták. ~tól É-ra feküdt a tatárjáráskor elpusztult Karsa falu. A 13. sz. végén a veszprémi egyházé, a 14. sz. első felében a zalai főesperességhez tartozott. 1355-től I. (Nagy) Lajos királyé, aki az óbudai káptalannak adta. A 16. sz.-ban Somogy vm.-i mezőváros, nagyrészt a Török család birtoka volt. 1551-ben a törökök elpusztították, ekkor égett el kiváltságlevele is. Az újratelepült falu a komáromi vár (Kiskomárom) tartozéka lett. A törökök 1573-ban ismét végigdúlták, 1597-ben 108 embert hurcoltak el. Kanizsa (Nagykanizsa) eleste (1600) után folyamatosan érték török támadások. A törökök utánpótlásának megakadályozására 1687-ben a császári seregek felégették. 1690 után kezdődött a térség újjátelepítése. 1696-ban már mezőváros az egerszegi káptalan és a kanizsai jezsuiták birtokában. A 18—19. sz.-ban a kiskomáromi uradalomhoz tartozott. Az I. vh. után fejlett szőlőművelése, gyümölcstermesztése, szarvasmarha- és lótenyésztése volt. Területén 1944-ben termálvizet találtak, amelyet 1962-ben kezdtek hasznosítani. 1997-től város. Irod. Halász I.: Z. (1992).
*Zalakaros: város Zala m.-ben (Ny-Dunántúl régió, Nagykanizsai kistérség). Körjegyzőségi központ. L: 1345 (2001). T: 1717 ha.
A szócikkek a következő lexikonból származnak:
Cím: Magyar nagylexikon
Közreműködő: Élesztős László (1949) (szerk.) ; Barabás Éva (1943) (szerk.) ; Berényi Gábor (1946) (szerk.) ; Bárány Lászlóné (szerk.) ; Adelmann-né Kertész Judit (1945) (közrem.) ; Froemel Károlyné Jáky Éva (1936) (közrem.) ; Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállala
Szerz. közl.: [... Élesztős László főszerk.] ; [szerk. Barabás Éva et al.] ; [bibliogr. Adelmanné Kertész Judit] ; [kész. az Akadémiai Kiadó Magyar Nagylexikon Szerkesztőségében]
Kiadás: Budapest : Akad. K., 1993-
Kötetei: 1. köt., A - Anc
2. köt., And - Bag
3. köt., Bah - Bij
4. köt., Bik - Bz
5. köt., C - Csem
6. köt., Csen - Ec
7. köt., Ed - Fe
8. köt., Ff - Gyep
9. köt., Gyer - Iq
10. köt., Ir - Kip
11. köt., Kir - Lem
12. köt., Len - Mep
13. köt., Mer - Nyk
14. köt., Nyl - Pom
15. köt., Pon - Sek
16. köt., Sel - Szö
17. köt., Szp - Ung
18. köt., Unh - Z
19. köt., Kiegészítő kötet, A - Z
ETO jelzet: 030=945.11
Szakjelzet: 030
Cutter: M 14
ISBN: 963-05-6611-7 [!ISBN 963-05-6615-X]
Nyelv: magyar
Megjegyzés: Az 5. kötettől kiad. a Magyar Nagylexikon Kiadó ; A 6. kötettől főszerk. Berényi Gábor ; A 6. kötettől szakszerk. Bárány Lászlóné et al. ; A 6. kötettől bibliogr. Froemel Károlyné ; Bibliogr. a szócikkek végén