Emlékirattal jelentkezik a nyugdíjas gimnáziumi tanár, Leszkovszki Albin, visszaemlékezve egész életére, pályafutására. Az emlékezés az 1960-as években veszi kezdetét, amikor fiatal tanárként megilletődve, kissé idegenül fogadta a mesterkélt pedagógusnapi emlékezéseket. Az utolsó képek pedig néhány   [>>>]

Emlékirattal jelentkezik a nyugdíjas gimnáziumi tanár, Leszkovszki Albin, visszaemlékezve egész életére, pályafutására. Az emlékezés az 1960-as években veszi kezdetét, amikor fiatal tanárként megilletődve, kissé idegenül fogadta a mesterkélt pedagógusnapi emlékezéseket. Az utolsó képek pedig néhány évvel ezelőtti emlékeket idéznek fel: mikor volt iskolája felújítás közbeni, majd utána lévő, megszépült arcát látja/láttatja. A két végpont között egy küzdelmekkel, történelmi viharokkal teli, öt évtizedes, mozgalmas életpálya áll. Bemutatja szegény gyermekkorát Tárnokon, a második világháború alatt és után, majd azt, hogyan tudott gimnáziumba menni, Budafokra. Megismerhetjük a Sztálin halála utáni időszakot (1953 márciusában még végzős gimnazista volt), Nagy Imre első miniszterelnökségének reményteljes időszakát, az 1956-os forradalom felejthetetlen eseményeit, és a megtorlás megpróbáltatásait, amely egybe esett debreceni egyetemi tanulmányaival, magyar szakon. Megtudhatjuk, hogyan kezdett 1957 szeptemberében tanítani Előszálláson, egy falusi általános iskolában, rendkívül szegény közegben, ahol csak néhány hónapot töltött le, majd átkerült egy sárbogárdi gimnáziumba, ahol aztán egészen hetvenegy éves koráig tanított. Mesél a tanítási tapasztalatokról, az osztályharcos szemléletről, amely átjárta az egész oktatást, így az irodalomtanítást is, a pedagógus kollégákról és a diákokról, a vakációkról, a színjátszómozgalomról, az utazásokról, így egy 1968 emlékezetes, nyári párizsi útról és természetesen házasságáról és családi életéről is. Szó esik a hetvenes-nyolcvanas évek változó légköréről, a katedra gondjairól, a rendszerváltásról és az új idők szeleiről, amelyet bearanyozott az unokák érkezése is. Ír arról, hogyan kezdett - köszönhetően a sajtószabadságnak - írni egy helyi újságba, miként kezdte bontogatni idős korában irodalmár szárnyait, és azt is megtudhatjuk, hogyan teltek a tanári évek, a nyugdíjazásig. A boldog kicsengésű memoár általános gyűjtőkörű könyvtárak anyaga. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]